Máté és az evés... hát, maradjunk annyiban, hogy kisfiúnk nem egy zabagép. Az etetés pedig külön procedúra. Gyerek-méretben ugye létezik lemosható partedli, de sajnos felnőttek számára még nem láttam. Pedig védőruha leginkább az etetőnek (azaz legtöbbször nekem) kellene, mivel gondol egyet a kis krampusz, és varázslatos terebélyességben tud köpni párat, mint a vizipisztoly. Nagy lutri, hogy az adott falatot lenyeli-e, vagy éppen az imént vázolt módon szétteríti a környékre. Ha valaki más ruhában lát délelőtt, délben és délután, annak egyszerű prózai oka ide vezethető vissza, nem pedig a foltos-kopott szabadidőgatyóimat szeretném bemutatni az utca lakóinak. :-)
Szóval nem egyszerű hadművelet az etetés. Főleg ha fogacska jön, úgy mint a napokban a hetedik. Most töri át ugyanis bal oldalt felül kicsi fiúnk ínyét. Utána pár napig jobb evő a lelkem, már alig várom, hogy egy-egy kör ne merő küzdelem legyen. Egyébként az uzsonnás tejpépet már teljesen elutasítja, így előkerült a Danonino és más joghurtok. A gyerek-pohárkás változatért nagy a harc, Bence képes lenne megenni hatot (!) egy nap. Úgy kell rejtegetni a hűtő aljában, bár pár napja ott is rábukkant.
Máté időközben nagyon fürge mászó lett, és már úgy is tud sétálni, ha csak egy kezét fogjuk (bár néha még kifordul a nagy kapaszkodásból és a földre zuttyan. Sőt! Párszor már gondolt egyet, és elengedte mindkét kezével, amibe támaszkodott, majd megpróbált elindulni! No akkor szaladni kell, mert a lendület nagyobb, mint az egyensúly! De hamarosan sikerülni fog!
Néha nagy megtiszteltetés ér, mert rám néz nagy szemekkel, és ünnepélyesen nekem adja a cumiját. Szereti, ha ilyenkor "Kérem szépen! Köszönöm! Tessék!"-et játszom vele. Ügyesen visszaadja, majd elveszi a cumit.
Szóval nem egyszerű hadművelet az etetés. Főleg ha fogacska jön, úgy mint a napokban a hetedik. Most töri át ugyanis bal oldalt felül kicsi fiúnk ínyét. Utána pár napig jobb evő a lelkem, már alig várom, hogy egy-egy kör ne merő küzdelem legyen. Egyébként az uzsonnás tejpépet már teljesen elutasítja, így előkerült a Danonino és más joghurtok. A gyerek-pohárkás változatért nagy a harc, Bence képes lenne megenni hatot (!) egy nap. Úgy kell rejtegetni a hűtő aljában, bár pár napja ott is rábukkant.
Máté időközben nagyon fürge mászó lett, és már úgy is tud sétálni, ha csak egy kezét fogjuk (bár néha még kifordul a nagy kapaszkodásból és a földre zuttyan. Sőt! Párszor már gondolt egyet, és elengedte mindkét kezével, amibe támaszkodott, majd megpróbált elindulni! No akkor szaladni kell, mert a lendület nagyobb, mint az egyensúly! De hamarosan sikerülni fog!
Néha nagy megtiszteltetés ér, mert rám néz nagy szemekkel, és ünnepélyesen nekem adja a cumiját. Szereti, ha ilyenkor "Kérem szépen! Köszönöm! Tessék!"-et játszom vele. Ügyesen visszaadja, majd elveszi a cumit.



Mélységes mély együttérzésem. Remélem, az egy ilyen - egy olyan evő gyerek nálunk is bejön, és a másodikom elől már nekem is rejtegetni kell az ételt...
VálaszTörlés