Bencus, a szavak embere

Utoljára az első káromkodásairól írtam. (Azóta megvolt az első verekedése, sőt köpködése (ajjajjj!) is az oviban, de most ne erről essen szó! Hanem arról, ahogy ragadnak rá a kifejezések! Nem győzünk mosolyogni: "Aja! Idedidej! Kédezek vajamit, jó?..." "Aja! Hogy áll a szüti?" - mikor a sütőben figyeltük a közösen készített minimuffinokat. Zsolti beszélt valamiről, hogy milyen jó is lenne..., erre Bence: "Adná az Iszten!"

Minden érdekli, mindennek tudni szeretné az okát. Ha múlt időről beszél, az minden esetben "tegnap" történt, akár az előző napszakban volt, akár egy héttel ezelőtt. :-)

Egyik nap véletlenül elővettem az egyik bábot a polcról, és elkezdtem elváltoztatott hanggal játszani vele. Hatalmas sikert arattam! Azóta imád bábozni. Még csak kurta kis beszélgetéseket folytatunk, ő is kap egy nyuszit, akiknek már neve is van: Tapsi, Ugri és Kicsi Hosszúfül. A fantáziáját is használja már, ha megkérdezem, mit csinált aznap, nem magáról beszél, hanem kitalálja, merre járt aznap a kisnyuszi! Van néhány állatkánk is, tehén, ló, pipik, stb. kicsi mása. Felfedezte, hogy mik vannak a szőnyegére festve, így olykor kivisszük az állatokat a rétre legelni, a patakhoz inni! Nagyon tetszik neki, ha megszólaltatom az állatokat, ő is bekapcsolódik ilyenkor. Sosem alszik egyedül! A 3 nyuszi pedig mostanság kiemelt helyet kap!
Lefekvés után szinte mindig kisettenkedik. De múltkor mondtam neki, hogy ne jöjjön ki, mert a nyuszik már alszanak. Ő pedig csendben mozdulatlan maradt, és reggelig nem is láttuk.
Reggel viszont mostanában már megjelenik 5 óra körül. Jaj nekünk! Ilyenkor gyorsan megyünk vissza az ágyához, és nyomjuk őt vissza.