Erről szól minden napunk. Reggel: "Ugye nem kell oviba menni?" Délelőtt az oviban sír, hogy nem akar kimenni a gyerekekkel az udvarra. Sír, hogy haza akar menni! Nem hajlandó ott ebédelni, a gond viszont, hogy itthon sem. Így az ebéd is egy nagy hiszti. Aztán pedig nem akar elaludni, délután nem akar a kertből feljönni, a mamát akarja és ott akar maradni. Este pedig: "Hónap nem medek oviba, ude?" Közben persze improvizációs hisztik vannak, úgymint mindent egyedül! Ha véletlenül nem úgy alakul: Előjöj! (Ilyenkor képes visszacsinálni a dolgokat a kiindulópontig, és egyedül újra feljönni a lépcsőn, megmosni a kezét, stb.)
Nem könnyű most neki. Hiszen ez az ovis ügy teljesen felkavarta. Annyi inger és élmény érte őt a hetekben, hogy így csapódik ki. Nem tudom, hogy fogunk ebből kikecmeregni! Legszívesebben visszacsinálnám az egészet, és hagyjuk még a csudába! De ugyanakkor meg tudom, hogy szüksége van a közösségre, a társaságra.
Csak ooolyan nehéz! Asszisztálni a sok nyűgösködéshez, megnyugtatni, de ami a legnehezebb és sajnos nem sikerül mindig: türelmesnek maradni. A lelkifurdalás pedig óriási!
... és a könnycseppek nem csak a kicsik szeméből folynak ilyenkor...
Nem tudom, mit kellene tenni, hogy fogunk ennek a nehéz időszaknak véget vetni. Az ovi még két hétig van nyitva, utána jön egy hónap szünet. Talán akkor nyerünk egy kis időt... Vagy utána újult erővel kezdődik majd minden, még intenzívebben.
Ha valaki tudja, mit kell csinálni ebben a helyzetben, szóljon!
Nem könnyű most neki. Hiszen ez az ovis ügy teljesen felkavarta. Annyi inger és élmény érte őt a hetekben, hogy így csapódik ki. Nem tudom, hogy fogunk ebből kikecmeregni! Legszívesebben visszacsinálnám az egészet, és hagyjuk még a csudába! De ugyanakkor meg tudom, hogy szüksége van a közösségre, a társaságra.
Csak ooolyan nehéz! Asszisztálni a sok nyűgösködéshez, megnyugtatni, de ami a legnehezebb és sajnos nem sikerül mindig: türelmesnek maradni. A lelkifurdalás pedig óriási!
... és a könnycseppek nem csak a kicsik szeméből folynak ilyenkor...
Nem tudom, mit kellene tenni, hogy fogunk ennek a nehéz időszaknak véget vetni. Az ovi még két hétig van nyitva, utána jön egy hónap szünet. Talán akkor nyerünk egy kis időt... Vagy utána újult erővel kezdődik majd minden, még intenzívebben.
Ha valaki tudja, mit kell csinálni ebben a helyzetben, szóljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése