Egy hónap ovi megtette a hatását: elhangzott itthon az első káromkodás. Apa mondott valami vicceset Bencének, aki ezen megsértődött, majd tisztán és tagoltan, jó hangosan közölte: "TE HÜLYE!" Anya épp pelenkázta az óvodás óriásbébit, így kéznél volt egy csattanós pofon. Jött a sírás-rívás, de a hisztizős változata.
Azt hiszem, egyikünk sem büszke a történtekre. De talán az első csúnya szó és a következménye maradandó emlék lesz a mi nagy culánknak és máskor meg fogja gondolni, hogy itthon mit mond.
(Utána azért elgondolkodtam a történteken. És az az érdekes, hogy ezt a két szót olyan tisztán, csengve ejtette ki, ahogy azt kell! Bezzeg minden máshoz fordítógépre lenne szükség!
Nehéz nagyon egyensúlyozni a szigorúsággal. Hogy szabad-e egyáltalán odacsapni, dorgálni, vagy adott esetben - mint most -rendesen odasózni. Szerencsére én kb. egy esetre emlékszem, mikor rászolgáltam és megkaptam a csattanást. Remélem nálunk is ritka lesz ez, mint a fehér holló, mert nagyon nem jó érzés.)
Azt hiszem, egyikünk sem büszke a történtekre. De talán az első csúnya szó és a következménye maradandó emlék lesz a mi nagy culánknak és máskor meg fogja gondolni, hogy itthon mit mond.
(Utána azért elgondolkodtam a történteken. És az az érdekes, hogy ezt a két szót olyan tisztán, csengve ejtette ki, ahogy azt kell! Bezzeg minden máshoz fordítógépre lenne szükség!
Nehéz nagyon egyensúlyozni a szigorúsággal. Hogy szabad-e egyáltalán odacsapni, dorgálni, vagy adott esetben - mint most -rendesen odasózni. Szerencsére én kb. egy esetre emlékszem, mikor rászolgáltam és megkaptam a csattanást. Remélem nálunk is ritka lesz ez, mint a fehér holló, mert nagyon nem jó érzés.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése