Szülinapja (ahogy mostanában minden) nagyon rendhagyó lett: péntek éjjel ugyanis nagyon rosszul volt, hasfájással, hányással, azóta sincs étvágya. Így sem a tegnapi Stéhli-családos köszöntés, sem a mai Nick mamás vendégség nem valósulhatott meg. Szűk körben, négyesben szolid ebédet terveztünk, és nagyon készültünk a diétás sütivel, gyertyával és ajándékokkal.
Kicsi fiúnk azonban újra "Maki"-vá változott (ahogy mostanában néha), és ő bizony közölte, hogy neki ma NINCS szülinapja, mert az oviban már volt tortája és gyertyája is, és ő ajándékokat sem kér! A gyertyát látni sem akarta a sütin ebéd után, és az ajándékokat messzire repítette...
.... háááát, mit lehet ilyen helyzetben tenni? Nos: aludni vinni a legénykét. De az sem volt jó, így maradt a Forma 1, ami alatt végül csak elaludt Máté. Mire felébredt, Bence köré pakolta a csomagokat, és az elsőt Bence bontotta fel. Ez igencsak felcsigázta az érdeklődését, és láss csodát: a többi csomag kibontásában már örömét lelte, sőt az ajándékoknak is nagyon örült. Főleg a kertészkedős dolgoknak, ahogy azt sejteni lehetett.
Ebéd utáni "makizás"
Mire képes egy bátyó?
Telitalálat:
Hogy miért hiányzik a sütiből, mikor még el se lett fújva a gyertya?
Nem is fontos. A lényeg, hogy most már ott a vigyor az arcán.
Nem is fontos. A lényeg, hogy most már ott a vigyor az arcán.
Felavatásra készen
Máté 106 cm és 15,5 kilócska, nem viszi túlzásba a hízást, ahogy az évek alatt sem tette. Az étvágya sem nevezhető normálisnak: nagyon keveset eszik és válogat: a húst következetesen elutasítja, csak álcázva eszi meg darált húsként. Az aprított vagy pürésített zöldséges ételeket nagyon szereti, főleg a paradicsomosat, és a gyümölcsök is mindig jöhetnek. Most a málna és a görögdinnye a nagy kedvencek.
Ügyessége nagyon sokat fejlődött. Egyensúlya, koordinációs és koncentrációs készsége is nagyon jó.
Okosan kérdezget, néha gyermekien aranyos összefüggésekkel kombinálva a témákat. A beszéde még mindig nagyon problémás: mi értjük őt ugyan, de néha még mindig tolmácsolnunk kell, mit is mond. Viszont a következetes hibái szép lassan eltűnnek. Nagyon sokáig a "Jövök!!"-re azt mondta: "Vöjök!", de most már ezt nem hallani tőle. Számolni szépen számol legalább 16-ig, ha rákoncentrál, az ujjával ügyesen követi is a tárgyakat közben, nem hibázik. Az autóban ülve tudta, hogy merre van a balra és a jobbra. Bencétől falja az információkat. Nagyon szépen el tudnak játszani együtt: sokszor szerepjátékoznak, autóznak, vagy zenélnek együtt.
Ami a fent már említett makacsságot illeti: való igaz, Máté igen gyakran "megörvendeztet" ezzel a jellemvonásával bennünket. Amit a fejébe vesz, az úgy is van! Ha nem, akkor úgy is kell lennie. Azért ismerős már ez a sztori néhány évvel ezelőttről, csak akkor még valaki más vitte véghez. Ha Bencunk ilyen szépen kikászálódott eme hisztikorszakból, reméljük, hogy most sem lesz ez másként.
Máté reggel megkérdezte: "Aja, van ma ovi?"
Nincs, válaszoltam. Majd pár hét múlva lesz megint.
"Akkoj jön Bessze isz oviba?"
Akkor még igen, de utána már iskolás lesz. - mondtam.
"Akkoj én ededüj medek oviba. Ész akkor máj jesz szőjöm?"
(legutóbb azt nézték egymáson, hogy kinek van már szőr a karján és a lábán. :-)
Isten éltessen sokáig kicsi fiúnk!
Légy mindig olyan csupaszív, "nózizósan összebújós", szorgalmas legényke, mint most! Sok-sok egészséget, szivárvánnyi örömöt kívánunk Neked!
Máté 106 cm és 15,5 kilócska, nem viszi túlzásba a hízást, ahogy az évek alatt sem tette. Az étvágya sem nevezhető normálisnak: nagyon keveset eszik és válogat: a húst következetesen elutasítja, csak álcázva eszi meg darált húsként. Az aprított vagy pürésített zöldséges ételeket nagyon szereti, főleg a paradicsomosat, és a gyümölcsök is mindig jöhetnek. Most a málna és a görögdinnye a nagy kedvencek.
Ügyessége nagyon sokat fejlődött. Egyensúlya, koordinációs és koncentrációs készsége is nagyon jó.
Okosan kérdezget, néha gyermekien aranyos összefüggésekkel kombinálva a témákat. A beszéde még mindig nagyon problémás: mi értjük őt ugyan, de néha még mindig tolmácsolnunk kell, mit is mond. Viszont a következetes hibái szép lassan eltűnnek. Nagyon sokáig a "Jövök!!"-re azt mondta: "Vöjök!", de most már ezt nem hallani tőle. Számolni szépen számol legalább 16-ig, ha rákoncentrál, az ujjával ügyesen követi is a tárgyakat közben, nem hibázik. Az autóban ülve tudta, hogy merre van a balra és a jobbra. Bencétől falja az információkat. Nagyon szépen el tudnak játszani együtt: sokszor szerepjátékoznak, autóznak, vagy zenélnek együtt.
Ami a fent már említett makacsságot illeti: való igaz, Máté igen gyakran "megörvendeztet" ezzel a jellemvonásával bennünket. Amit a fejébe vesz, az úgy is van! Ha nem, akkor úgy is kell lennie. Azért ismerős már ez a sztori néhány évvel ezelőttről, csak akkor még valaki más vitte véghez. Ha Bencunk ilyen szépen kikászálódott eme hisztikorszakból, reméljük, hogy most sem lesz ez másként.
Máté reggel megkérdezte: "Aja, van ma ovi?"
Nincs, válaszoltam. Majd pár hét múlva lesz megint.
"Akkoj jön Bessze isz oviba?"
Akkor még igen, de utána már iskolás lesz. - mondtam.
"Akkoj én ededüj medek oviba. Ész akkor máj jesz szőjöm?"
(legutóbb azt nézték egymáson, hogy kinek van már szőr a karján és a lábán. :-)
Isten éltessen sokáig kicsi fiúnk!
Légy mindig olyan csupaszív, "nózizósan összebújós", szorgalmas legényke, mint most! Sok-sok egészséget, szivárvánnyi örömöt kívánunk Neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése