32 éves lettem én...

Vannak szülinapok, amik csak úgy eltelnek, különösebb elmélkedés nélkül. A 30-asnál gondoltam, hogy az fog különféle gondolatokat ébreszt bennem, de visszagondolva: azon kívül, hogy szoknom kellett a tényt, miszerint már nem "huszon", nem hozott elő belőlem olyasfajta komolyabb érzéseket, mint ez a mostani. A gyereknap  és a születésnap együttes varázsa lehet a dolgok hátterében, és az aznapi hatványozottan zúduló sok érzés és élmény. Így tessék felkészülni: eléggé szentimentális sorok következnek. De néha kell ez, néha helye van annak, hogy leírjuk, amit érzünk.

Kéretik bekapcsolni kezdésnek ezt a zenét! :-) Csak a hangulat végett!

Ez a dal ugyanis maximálisan kedvemre való most! Legalábbis ha kitűzöm én is célnak így fölnőttként a következőt, baj már nem lehet:

"én egész népemet fogom

nem középiskolás fokon

taní-tani"

No de ez a dal is itt visszhangzik a fülemben mostanság, és helyettem most sok mindent elmond:

Idősebb lettem, négy óra múlt
Virágot vettem, nekem, csak úgy
Apámat láttam reggel a tükörben
Némán azt súgta, a hajam tűzzem fel

Fehér ruhában lábamat kapkodom
Nevetnek rajtam kövér kis angyalok
A vonat elindul, nekem is intenek
Piros a kendőm, a szélben ténfereg

Ná
Ná ná ná ná ná ná
....
 Megyek utánad, bárhova mész
Nekem Te vagy a kezdet és Te vagy a vég
Zöld színű május megint szemerkélsz
Ráncod a hajnal, hasad, ha nevetnél.

Fény a sötétben, még leér a lábam
Langyos a víz is, úszom az árral
Nyelek egy kortyot, édes a szám
Egy vágy a sötétben felém botorkál

Ná
Ná ná ná ná ná ná
....

Hogy mikor nő fel az ember??? Ez sokat foglalkoztat mostanság. Néha ugyanis már nagyon-nagyon fölnőttes gondolataim támadnak. Egyre nagyobb az igényem például egy saját családi fészekre, vagy arra, hogy megadjam ugyanazokat a nyaralós élményeket a gyerekeimnek, amikben nekem részem lehetett. Féltem nagyon Bencét az iskolában a nagy és gonosz gyerekektől, és elolvadok, ha reggel Máté bebújva engem ölel át a kicsi maci helyett. Mikor Bence spontán autókeréknek hív egy kupakot abban bízom, hogy ez az! Szeressen ő is kreatívnak lenni! És amikor hazahozza az általa kitalált papírhangszereit, élvezettel hallgatom, hogy készítette.
Nagyon büszke vagyok a családomra, akik értelmet adnak a mindennapjaimnak! A gyökereimre, szüleimre és a neveltetésükre, ami azt hiszem mostanra vált kerek egésszé a fejemben, és adnak erőt, kitartást. Tőlük a ballagási szalagomra egykor azt az idézetet kaptam, miszerint: "Hinni kell, hogy van tehetségünk valamihez, és ehhez mindenáron el kell jutnunk."

Az út és a cél azóta is a szemem előtt. Utóbbi mindig más: hol a készülődés a házasságunkra, hol a gyermekeink vállalása és most már felnevelése, hol egy webtanfolyam. Máskor egy szappanöntő-délelőtt, majd az álom, hogy az óvodásoknak sószobája lehessen. Legutóbb pedig a gyereknap. Hogy én keresem-e a feladatokat vagy ők találnak-e meg engem, nem tudom... Hogy vannak erőtlen napok, nem tagadom. De mégis: ezek a célok adnak löketet egy-egy napnak, általuk lesz színes az életem! Néha megkérdezik, honnan van ennyi energiám? Azt hiszem, pont a sok teendőből jön az erő.
Hálás vagyok Zsoltinak, hogy elfogadja ezt, és érti, tudja, hogy nekem ez milyen fontos.
Ha azt mondom, hogy gyereknap estéjén nem jött álom a szememre, mert adrenalinbombaként zúdult elém a számtalan élmény: tesóm reggeli köszöntése, barátaim sms-ei és emailjeik, anyukám hívása pontban 19:20-kor, mikor megszülettem; egy kislány köszöntése, aki papírvirágot készített a meglévő alapanyagokból, és elém állt: "Isten éltessen Ildi néni!". És hát a rengeteg gyerek mosolya, látni őket, hogy élvezik az önfeledt alkotást, ami igazán szívből jött...
Azt hiszem már érthető, mit érzek és mi adja az energiát! Aztán az esti jókívánságok tömege, a szeretteim kedves sorai, este Apu telefonja...! Csoda hát, hogy reggel fél 5-kor, mikor Máté miatt kelni kellett, már újra cikáztak a fejemben mindezek? De valahogy nem bántam, hogy ébren maradtam. Nagyszerű dolog szeretve lenni! És ha mi magunk is teszünk a jóért, azáltal a lelkünk csak gazdagabb lehet!
Nem is tudtam, mit írjak köszönetképpen, végül arra jutottam, hogy én a vasárnapért egyszerűen HÁLÁS vagyok! Mindenkinek!