Ritkán panaszkodom... De néha úgy érzem, ki kellene írnom magamból... Mert összejönnek a dolgok... Mert fáradt vagyok... Nem tudom...
Bence egy hónapja óvodás. Ezalatt háromszor kellett itthon maradnia. Először orrfolyás miatt szakadt meg a szoktatás 3 napra, majd az arcán lévő sebesülés miatt 5 napra, most pedig légúti vírus miatt egész hétre. Ezalatt már elértük, hogy ott alszik, de múlt héten minden nap sírt az oviban, és itthon is zaklatott volt folyamatosan. Folyton megszakad a beszoktatás, és a csoportban sincs még egy barátja sem, mivel a 3-4 ismerőse másik csoportokba jár. Mondja is, hogy neki csak a két óvó néni a barátja a Maci csoportban.
Bence itthon feszegeti a határokat, sorozatosan megpróbál ellenkezni, amit hol tudok kezelni, hol nem, így vitatkozunk.
Mellette Máté sokkal nyugodtabb gyerek, de ugyanúgy kivívja a figyelmet. És mivel már vagánykodni próbál (felmászni fotelre, ágyra, ott felállni és elindulni), nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni. Éjszaka mostanában újra ébred, mivel este van, hogy nem kér tápszert, ezért 4-5kor megint éhes lesz. Ma nem aludt el egyből, így én sem tudtam visszaaludni. Ehhez képest 3/4 7-kor megérkezett Bence.
Már csak napi egy alvás van Máténál is, de az már fél 12 körül kezdődik. Egy órát alszik nyugodtan, pont addig, míg Bencével be kellene osonni az ágyikóba. Bence viszont nem tud osonni, így ma is felébresztette Mátét. Bencét ledorgáltam hát, amiért felverte az öccsét, a kicsit meg gyorsan áthoztam, és visszaaltattam. Ilyenkor viszont már éberen alszik, így nem tudom őt visszacsenni a rácsos ágyba. Eredménye: elmozdulni nem lehet mellőle, hogy ne essen le. Gyakorolni sincs időm így a webszerkesztést, pedig nagyon kellene. Ma pedig apósom mikor áll neki fát vágni baltával a pincében? Természetesen fél 2-kor. A kettőből egyet sikerült is felébresztenie.
No, ilyenkor van az, hogy nehéz... Tudom, hogy már "csak" úgy két év, és ezek a folyamatos készenléti idők kicsit csitulhatnak majd, de őszintén szólva jó lenne úgy végigaludni egy éjszakát, hogy nem kell tudat alatt szenzoros érzékelő állapotban lennem. Úgy lábat lógatni délután, hogy közben kiolvasok egy újságot. És jó lenne meggyógyulni, mivel a kb. egy hónappal ezelőtti sokadik felsőlégúti-macerám szövődménye most egy garatgyulladás, ami 5 nap után sem sokat javult.
Imádom őket, mégis van ez így néha... hogy nehéz...
Bence egy hónapja óvodás. Ezalatt háromszor kellett itthon maradnia. Először orrfolyás miatt szakadt meg a szoktatás 3 napra, majd az arcán lévő sebesülés miatt 5 napra, most pedig légúti vírus miatt egész hétre. Ezalatt már elértük, hogy ott alszik, de múlt héten minden nap sírt az oviban, és itthon is zaklatott volt folyamatosan. Folyton megszakad a beszoktatás, és a csoportban sincs még egy barátja sem, mivel a 3-4 ismerőse másik csoportokba jár. Mondja is, hogy neki csak a két óvó néni a barátja a Maci csoportban.
Bence itthon feszegeti a határokat, sorozatosan megpróbál ellenkezni, amit hol tudok kezelni, hol nem, így vitatkozunk.
Mellette Máté sokkal nyugodtabb gyerek, de ugyanúgy kivívja a figyelmet. És mivel már vagánykodni próbál (felmászni fotelre, ágyra, ott felállni és elindulni), nem lehet egy pillanatra sem magára hagyni. Éjszaka mostanában újra ébred, mivel este van, hogy nem kér tápszert, ezért 4-5kor megint éhes lesz. Ma nem aludt el egyből, így én sem tudtam visszaaludni. Ehhez képest 3/4 7-kor megérkezett Bence.
Már csak napi egy alvás van Máténál is, de az már fél 12 körül kezdődik. Egy órát alszik nyugodtan, pont addig, míg Bencével be kellene osonni az ágyikóba. Bence viszont nem tud osonni, így ma is felébresztette Mátét. Bencét ledorgáltam hát, amiért felverte az öccsét, a kicsit meg gyorsan áthoztam, és visszaaltattam. Ilyenkor viszont már éberen alszik, így nem tudom őt visszacsenni a rácsos ágyba. Eredménye: elmozdulni nem lehet mellőle, hogy ne essen le. Gyakorolni sincs időm így a webszerkesztést, pedig nagyon kellene. Ma pedig apósom mikor áll neki fát vágni baltával a pincében? Természetesen fél 2-kor. A kettőből egyet sikerült is felébresztenie.
No, ilyenkor van az, hogy nehéz... Tudom, hogy már "csak" úgy két év, és ezek a folyamatos készenléti idők kicsit csitulhatnak majd, de őszintén szólva jó lenne úgy végigaludni egy éjszakát, hogy nem kell tudat alatt szenzoros érzékelő állapotban lennem. Úgy lábat lógatni délután, hogy közben kiolvasok egy újságot. És jó lenne meggyógyulni, mivel a kb. egy hónappal ezelőtti sokadik felsőlégúti-macerám szövődménye most egy garatgyulladás, ami 5 nap után sem sokat javult.
Imádom őket, mégis van ez így néha... hogy nehéz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése