Nos, ezen a héten végre történt néhány jó dolog is: hétfőre kiderült, hogy "Staphilococcus aurea" az én nagy ellenségem, így megkezdődött a célirányos támadás. Régi idők gyógyszerét, Sumetrolimot kaptam, nem merek még elkiabálni semmit, de ahhoz képest, hogy szombat reggel ügyeleten kötöttem ki a fuldokló köhögéstől, ma végigaludtam 2 hét után az éjszakát!
Kedden voltunk a gyerekekkel is kontrollon, úgy néz ki, Bencének már jobb a füle, hétfőn mehet is oviba. Máténak sem a torka, sem a füle nem gyulladt.
Egyedül apa küzd még, aki nagyon jól tartotta magát eddig a támadások közepette. Reméljük, erős fiú és gyorsan kiírtja a bacikat.
Mindenesetre megörökítettem az elmúlt hónap termését. Íme, így néz ki most a konyhapultunk (néhány dolog így is lemaradt róla):
No és akkor a srácok:
Máté egyre merészebb dolgokat csinál: felmászik egyedül a fotelre, majd feláll, és semmi félelemérzettel jön-megy rajta, nekitámaszkodik a monitornak, én meg nem győzöm őt őrizni. Új kedvence a kis sámli lesz a fürdőszobában. Már olyan nagy fiú, hogy így is tudunk kezet mosni.
Bence harmadik hete táborozik itthon, ovi helyett. Már most minden nap rákérdez, hogy holnap ugye nem megy még? Aggódom is a hétfő miatt...
Egyre szebben eljátszik az építőkockákkal, vasúttal. Ezt a pályát is szinte egyedül építette.
Nagy dumás lett, sokat mosolygok a mondatain. Ugyanakkor kezdődik az az időszak, amikor arra kíváncsi, meddig mehet el. Sorozatosan feszíti a határokat, és figyeli, mi lesz a következménye. Este úgy 15-ször jött ki a szobából, próbálkoztam szigorúsággal, szótlan visszakíséréssel, fenyegetéssel, kedves magyarázással, teljesen mindegy volt. Jött újra és újra, míg ki nem dőlt.
Szóval újabb korszak kezdődik, az "Úgyis!" és az "Úgyse!" időszaka.
Egyedül apa küzd még, aki nagyon jól tartotta magát eddig a támadások közepette. Reméljük, erős fiú és gyorsan kiírtja a bacikat.
Mindenesetre megörökítettem az elmúlt hónap termését. Íme, így néz ki most a konyhapultunk (néhány dolog így is lemaradt róla):
No és akkor a srácok:
Máté egyre merészebb dolgokat csinál: felmászik egyedül a fotelre, majd feláll, és semmi félelemérzettel jön-megy rajta, nekitámaszkodik a monitornak, én meg nem győzöm őt őrizni. Új kedvence a kis sámli lesz a fürdőszobában. Már olyan nagy fiú, hogy így is tudunk kezet mosni.
Bence harmadik hete táborozik itthon, ovi helyett. Már most minden nap rákérdez, hogy holnap ugye nem megy még? Aggódom is a hétfő miatt...
Egyre szebben eljátszik az építőkockákkal, vasúttal. Ezt a pályát is szinte egyedül építette.
Nagy dumás lett, sokat mosolygok a mondatain. Ugyanakkor kezdődik az az időszak, amikor arra kíváncsi, meddig mehet el. Sorozatosan feszíti a határokat, és figyeli, mi lesz a következménye. Este úgy 15-ször jött ki a szobából, próbálkoztam szigorúsággal, szótlan visszakíséréssel, fenyegetéssel, kedves magyarázással, teljesen mindegy volt. Jött újra és újra, míg ki nem dőlt.
Szóval újabb korszak kezdődik, az "Úgyis!" és az "Úgyse!" időszaka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése