Egy borús napon

Szakad az eső reggel óta! Mit kezdjünk ilyenkor két kislegénnyel idehaza? Stéhli mamának hála mire visszaértem a reggeli "elszaladásból", Bence már közölte is, hogy "Sziiiiaaa!!!" - mondván, hogy ő ma becsatlakozik az óvodába. Így kettesben maradtunk Mátéval, aki már nagyon fáradt volt. Megviseli őt ugyanis az első fogacskák bújása, és a nátha is még javában megvan sajnos: folyik az orra és kicsit rekedt is még. Egyébként az első foga már teljesen kint van alul jobb középen, és a mellette lévőnek már kandikál ki a csücske. Nos, tehát: gyorsan elaltattam őt 9-kor, és végre volt időm kicsit elrámolni, illetve egy jót tracsizni Kriszta barátnőmmel telefonon. Mire végeztem, Máté már ébren is volt. Hami után bolondoztunk egyet a játszószőnyegen: Nem sokkal később pedig befutott Bence. Látszott rajta a fáradtság, aminek hangot is adott. Mindig, mikor nagy élmények érik, utána itthon hiszti következik. Gyorsan melegítettem az ebédet, de nem volt hajlandó megkóstolni. Jó, akkor alvás! Nem!!! Az ágyban sírt, hogy "nyamm-nyamm!". Úgyhogy újra az asztalhoz! Ilyenkor kell egy kis trükk. Most megengedtem, hogy Máté új kisvillájával egye a husit. Ez bejött, bepuszilt mindent. Közben elmesélte a maga módján, hogy az oviban játszott a gyerekekkel, főleg a lányokkal. Vonatoztak, ugráltak, és míg a többiek táncoltak, ő vezényelt a zenére. Végül megkérdezte: "Tététaci tosztesz?" (fordítok: "Tévé maci most lesz?"), "Nem, majd hét órakor!" "Jó!" - és végre hajlandó volt aludni menni! Máté pedig közben bealudt a babakocsiban, kis tologatással. No, így telt el ennek a nagyon esős napnak a fele.