Bence két és fél éves

Bence tegnap két és fél éves lett! Igazi nagyfiú: egy centi hiányzik a kerek egy méteres magassághoz! Az alkalmi oviba járóból már nemsokára igazi óvodás lesz. Megkezdődik tehát az utolsó közös félévünk itthon hármasban.
Bence bizony nagyon sok figyelmet igényel. Ez akkor tűnik fel igazán, amikor egy kicsit nincs itthon: olyankor feltűnően nyugisak az órák, és ráérek tenni-venni. Máskülönben rámol, és végre időnként már játszik is a játékaival, ami eddig nem nagyon fordult elő. Most már néha sorba rakja a kisautókat, vagy épít egy vonatpályát.

A mesék egész nap jelen vannak az életében: Napközben, ha Máté eszik, akkor csendre van szükségünk. Így a Minimaxot már megtalálja a 27-es (!) csatornán, sajnos... Nem vagyok rá büszke, de meg kell engednem neki, hiszen osztódni nem tudok ugyebár. Megvannak a kedvenc meséi, viszont ha valami nem tetszik neki, akkor kikapcsolja a tévét. Az ebéd után egy rövid mesét mesélek neki a mesekönyből, aztán szundi (sokszor 2-3 órán át)! Esténként, ha hazaér apa, akkor nagy játék veszi kezdetét egy közös uzsonna után. Mivel már korán sötétedik, előkerült a diavetítő is a régi filmekkel. Nagyon élvezi, első alkalommal három mesét is el kellett mesélni, és sírt, mikor közöltük, hogy majd holnap folytatjuk. Ezután hét órakor jön a „Tétémati”! Nagy fanatikus Bencus! Imádja a Tévé macit! Gábor unokaöcséméktől örököltünk egy mesekönyvet, amiben benne van „hősünk” egy napja! Így mikor meglátta, hogy a képernyőn életre is kel a kedvence, nagyon megörült. Minden nap meg kell néznünk, a közte lévő mese nem is érdekes annyira! Végül az esti altatás során apa is elmeséli a Piroskát vagy a Három kismalacot.

Az elmúlt hetekben nagy újdonság, hogy elkezdett véleményt alkotni: „Jaj! Diccesz!” – Vicces. „Nem tettik!” – Nem tetszik! „Düdösz!” – Büdös! Nagy szippantás és „Hmmmm!” – Ha valami illatos! „Jaaaaj! Ajaaaaaaaaaaaa!” – Ha le akar szidni.

Tündériek a reakciói: "Oppá!", "Ajjajjjj!", "Öszi, aja!"
Már mondatokat is mond, ezek néha olyan felismerhetetlenek, hogy komolyan kell gondolkodni, hogy sikerüljön megfejteni. De van, amikor magam is elcsodálkozom, mennyi mindent tud már, és megjegyez kifejezéseket.
A bilizés tekintetében nagy az előrelépés, de még messze a cél. Ha cserélünk pelust, mindig megkérdezzük, hogy van-e kedve kimenni a bilire. Rendszerint igen, és sikerül is a hadművelet. Ilyenkor szörrrnyen büszkék vagyunk rá, és belecsapunk a tenyerünkbe, és együtt megyünk „elküldeni a Dunába”. Nagy dolgoknál még bezárkózik, sőt! Kiküld a szobából, de utána közli, hogy „Tyatyi!”. Úgyhogy reméljük hamarosan itt is lesz némi áttörés. Messze még a május, van időnk!

Természetesen a zene is aktívan jelen van az életünkben. A hangszerek fogyóeszközök (a dob szétverve, a három trombitából kettő leamortizálva), ebéd közben veri a ritmust az evőeszközzel, sokat vezényel, és mindent meg tud fújni a búvárpipán át a papírgurigáig. Nagyon muzikális, és imádja, ha a nagy fúvószenekar játszik valahol élőben, amit nem szabad kihagynunk sosem.