Első nap helyben pancsiztunk, csütörtökön Bükfürdőn, a gyógy- és strandfürdőben. Szerencsére nagyon szépen kisütött a nap, így a strand medencéit és élvezhettük. A termálvíz felmelegedésre volt jó, Máté máskülönben tiltakozott ellene, mert "ez a víz büdüsz!!!".
Pénteken érkezett el az a nap, amit Bencénk már úgy várt: a névnapja alkalmából (és máskülönben is) ellátogattunk a 4 falura lévő Lutzmannsburgba, a Sonnentherme-be. Itt már jártunk 1 és 2 éves korában, most pedig teljesen más szemszögből ájultunk el a helytől: most már nem a babaparadicsomot láttuk benne, hanem egy kalandparkot, ahol egy egész napot úgy el tudtunk tölteni, hogy észre sem vettük. Leírhatatlan a sok élmény, ami várt ránk, hiszen az udvar annyi meglepetést tartogatott, amit nem is hittünk volna: ugrálóvárat, trambulint, száraz csúszdát, hintákat, kisvasutat, tricikli-pályát, tengernyi homokozót, ahol még sarazni is lehetett. Ott voltak aztán a medencék és csúszdák, kint és bent. Bence a felnőtt pályákon is egyedül ment, vagy apával. A 2 óriást is kipróbálta, a leghosszabb fedett csúszda 270 méter hosszú!!! Máténak nem smakkoltak még a nagy pályák, ő a kisebbeket élvezte, főleg délután jött meg a bátorsága a maga módján. Ekkor újra vonatoztak, és felfedeztünk vízi dodzsemet is, ami még egy plusz élményt adott a gyerekeknek. Számunkra ez a hely a tökéletesség! - a fű hosszú, puha, mintha szőnyegen jártunk volna! Az egész terület makulátlanul tiszta és barátságos, elképesztően gyerekcentrikus! Úgy lett este 6 óra, hogy észre sem vettük.
Másnapra elbújt a napocska, esős-felhős idő érkezett. Így a bükfürdői élményfürdőt próbáltuk ki. Sajnos magyar módra ehhez külön belépőt kell venni, vagy kombinálhattuk volna a gyógyfürdővel, aminek most nem láttuk értelmét, mivel a strandra nem lehetett kimenni, a termál meg nem jó a gyerekeknek. Így csak az élményfürdő maradt, ami leginkább a nevében volt az, a valóságban, egy osztrák nap után fel sem ér az ottani rendszerrel. A gyerekek mindenesetre ezt is élvezték és egyre bátrabban fürdőztek.
A szálló kis fürdőjét még tegnap este és ma reggel élveztük, így indultunk el haza, feltöltődve.
Apropó: a fürdőzés: Máté már nagyon bátor, úszik fel-alá a karúszóval, élvezi a vizes dögönyözőt és a víz-zuhatagot. Bence pedig úszik!!! Karúszó nélkül! Orrát befogva végig, és csak a víz alatt. Mert ahogy feljön, süllyedni kezd. De víz alatt a medencét széltében gond nélkül átszelte, sőt mikor nem vette észre, feljött levegőért is, ösztönösen. Nagyon bízom benne, hogy kedvet kapott most hozzá, hogy megtanulja mindezt úszóiskolában is.
Egy szó mint száz: végre: tökéletes napjaink voltak - igen, most már így utólag le is merem írni.
:-)
És most a sok-sok kép:
A Piroska Hotel jó választás volt.
Amikor először megpihentek - de csak mert a zenekar mellett ültünk.
Vízipipink a hotel medencéjében, ami csak a miénk volt.
A búcsúban nincs ilyen széééép vonat!
Sunny-Bunny futam rajtra kész:
Első bátor fokozat: a benti legnagyobb csúszda.
Egy óra kint, egy bent, és Máté éhes, mint a farkas: két péksüti után is!
Onnan fentről indultak a kedvenc pályák. A leghosszabb: 270 méter! Bence a végén már csak egyedül akart menni.
Rajt!
Egy homokozó-paradicsom:
Máté kópé kedvenc medencéje
Bencus boldog.
Vízi dodzsem! Megáll az ész!
Kémleli a tornyot, hogy integessen Bencuskának. Itt már annyira élvezte, hogy ahogy kijött a vízből, már pattant is ki, hogy csússzon újra.
Nem aludt egyik nap sem, mégis frissen-fitten: (Nem aludtak egyik nap sem délután, mégis bírták. Még a vacsit és esti
pancsit is. Aztán este kidőltek, ki jobbra, ki balra a nagy kanapén.
Máté mint a ringlispiel forgolódott, egyik reggel majdnem Bencére mászva
ébredt)
És amiről beszélni érdemes: itt külön gyerek mosdó várta a vendégeket. Illatosan, automatán, tisztán!
A bükfürdői játszótéren
Élményfürdő - a sodrófolyosó volt a kedvenc
Vacsi után: billiárd (már ameddig Máté nem gurított minden golyót a lyukakba - az ujjacskáival).
Hazatérve meglepire bukkantunk: Bütyiéknek hála Bence megörökölte Zsófi íróasztalát! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése