Hétfőn újra indult az ovis élet! Nyár elején Bence csak kóstolgatta, mi vár majd rá. De tegnaptól bizony már tényleg ovis lett! Autó lett a jele, kapott egy szekrénykét, varrtam neki egy nagy és egy kis oviszsákot, belerajzoltam a jelét a ruhácskáiba...
De a nagy hírt csak tegnap reggel közöltük vele igazán! Mostantól ha apa dolgozni megy, Bence is indul az oviba! Jaj-jaj! Volt nagy kétségbeesés, sírás! De elmeséltük a mi nagyfiúnknak, hogy mi is nagyon féltünk az elején, mikor ovisok voltunk. Az empátia pedig azóta is segít, ha jönne a hiszti, egész jól vissza lehet fogni azzal, hogy megértjük a problémáját.
Tegnap palacsintázással ünnepeltük meg a nagy napot, a tesók falták a friss palit, mint a kacsák!
Ma pedig én mentem érte ebéd után, és Kati néni azt mondta, hogy Bencével beszélgettek róla, hogy mi lenne, ha kipróbálná az ottalvást is! Ott még lelkes volt Bence, de az autóban már azt mondta, azt azért még nem!
De azért lassú víz partot mos! Remélem!
No lássuk, hogy ünnepeltünk tegnap:
Tegnap palacsintázással ünnepeltük meg a nagy napot, a tesók falták a friss palit, mint a kacsák!
Ma pedig én mentem érte ebéd után, és Kati néni azt mondta, hogy Bencével beszélgettek róla, hogy mi lenne, ha kipróbálná az ottalvást is! Ott még lelkes volt Bence, de az autóban már azt mondta, azt azért még nem!
De azért lassú víz partot mos! Remélem!
No lássuk, hogy ünnepeltünk tegnap:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése