Segíteni, egy közösségért szervezkedni nagyszerű dolog! Miközben csinálja az ember, akkor döbben csak rá igazán, hogy mennyi mindent is ad az ember lelkének! Amerikában már nagy kultúrája van a charity tevékenységnek, és minden álmom, hogy az önzetlen segíteni akarásra minél több embert rábírjak a környezetemben. Mert ha egyszer belekóstol az ember, nem tudja ám abbahagyni! Érezni lehet ugyanis közben, hogy ez az, amitől boldogabbak lehetünk!
Mindig is fontos volt a közösség. Régen az osztályom, ahol én voltam AZ intézkedős (igencsak negatív kicsengéssel), utána a színjátókör, ahol úgy 40 diákot és az István, a királyt rendeztem. Nem tudom máshogy csinálni, csak maximalistán. Ez sokszor hátrány is, mert közben igencsak elfáradok, viszont nagy élmény látni, ahogy a cél közeledik majd elérkezik. Itt az óvodában maximális bizalmat adott nekem Kati, ami így az átadás után érzem csak, mekkora megtiszteltetés!
Pénteken ott volt a családom is: Apu, Anyu, Zsófi, Zsolti, Bence, Máté, Gyuri, Rózsi néni. Ez nagyon fontos volt nekem. Mert láthatták, érezhették, hogy mekkora boldogság nekem, hogy átadhattuk a sószobát. Bencével ketten vágtuk át a nemzeti szalagot :-)
Az ünnepségen sok boldog meglepetés ért: gyönyörű virágot kaptam! Egy anyuka, akit nem ismerek rég óta, verset írt az összefogásról, és egy üveg pezsgőt dekorált fel sótéglajegyekkel! A nagyóvoda vezetője pedig mesébe rejtette mindazt, ami történt! Megható volt nagyon!
Még bővebben itt olvashattok az estéről:
http://legyensoszobank.blog.hu/2013/02/17/soszoba_avatas_a_szechenyi_utcai_ovodaban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése