A mi kiszebábunk

Tegnapelőtt este Bence megint elég rosszul volt, és késő este, miután picit megnyugodott a hasa, azt mondta, hogy most már tényleg csináljuk meg a kiszebabát. Tudni kell ugyanis, hogy február végén az oviban ő is részt vett a kiszézésben (télűző népszokás, amikor egy bábut készítenek, és verseket skandálnak, hogy űzze el a telet, a betegséget). A szereplésről már lemaradt nagyfiúnk, de itthon többször is elmondta a versikét. Mikor beteg lett Bencu, már mondta egyszer, hogy meg kell csinálnunk itthon is a bábot, de nem tettük. Hát, így esett, hogy aznap késő este úgy gondoltam, hátha ez is segít, és negyed óra alatt megcsináltuk a bábunkat. Ezután Bence utasításai szerint elmondtuk a verset, mind a hárman (négyszer - Máté nevében is), majd belesúgtuk a baba fülébe, hogy mit is vigyen el, de gyorsan. Mivel a tóba kéne dobni a babát (ami most kicsit nehézkes lenne), ezért kitettük az ablakba, hiszen ott olyan hideg van éjjel, hogy minden bizonnyal elviszi messzire az összes bajt.

Vihetné... mivel a helyzet tulajdonképpen még mindig változatlan... Tegnap látta őket a doktor néni: várjunk türelemmel, folytassuk a diétát, és kapják a gyógyszereket! "Kisze-kisze-villő,

hulljon Rád a himlő!
Kivisszük a betegséget,
behozzuk az egészséget!
Kisze-kisze-villő,
hulljon Rád a himlő!"