Máté és a hisztikorszak

Hiszti? Dac? Vagy csak egyszerűen határozottság? Öntudatosság? Makacsság? Mikor melyik a legjobb megfogalmazás arra, amit mostanában Máté bemutat. Én naív eltettem a babakocsit ősszel a padlásra, és amíg jó idő volt, bringáztunk (még télen is). De most, hogy hó is esett, már nem vállaljuk be inkább a két kerekezést. Marad tehát a sétálás. Az első két alkalommal nem is volt akkora gond, és egészen a könyvtárig - és haza - is eljutottunk. Bár igaz, ami igaz: meghatározott útvonalon kell mennünk, kézfogás nuku, megvan hol megyünk a járdán, az út szélén, a fűben, és merre kanyarodunk a Vásár-téren. Tegnapelőtt viszont az alig 10 percre lévő boltocskáig és vissza egy órát mentünk! Volt, hogy 5-10 percet vártam a fiamra egy-egy ház előtt, mert ő guggolva közölte, hogy "nnnnem!", volt hogy arra mentünk, amerre nem szerettem volna, és zárásként az utca felétől csak sírt Máté... Mondtam is neki, hogy akkor most pár hónapig ezerszázalék, hogy nem fogunk sétálva vásárolni menni!!!

Mikor hazaértünk, összebújtunk az ágyikóban szorosan (persze addigra már nem is tudtam rá haragudni), és megnyugodott hamar.

Máté önállósága egyre nagyobb: már nem is olyan malacka az evéseknél, mint korábban. Így nézett ki ma reggel a lekváros kenyér után:A szobában nagyon gyorsan szét tud rámolni mindent, de ugyanakkor ha kedve van hozzá, olyan rendszerető, hogy mindent vissza is rámol, amivel éppen foglalkozott. Zuhanyzáskor szebben elrámolja a szennyes ruhákat, mint Bence. A szobatisztaság még nem tart sehol, bár tegnap Stéhli mamánál elcsípték a nagy-dolgot, és büszkén jött föl pelus nélkül. Ma délelőtt is rá akart ülni a bilire, és egyedül levetkőzött. Így jött elém "Biji"-felkiáltással: (persze fél perc után közölte, hogy "nemmegy", ami nem csoda, hiszen a pelus már nem volt száraz - de legalább megérezte :-)