Búcsú hétvégéjén

Mozgalmas, élménydús hétvégénk volt: búcsú volt ugyanis Vörösváron! Szombaton még nem vittük ki a fiúkat, és a rendezvényekre sem. Este viszont Zsoltival báloztunk kicsit. Vasárnap Bence úgy kelt fel: "Végre eljött a nagy nap! Ma mindenki a búcsúra készül! Az egész világ szerintem!" Délelőtt kimentünk a körhintákhoz, ahol minden kis barátunkkal összefutottunk! Nagy volt az öröm! :-)
Olivérrel:Együtt a csipet-csapat: Oli, Barnus, Lizi, Bence és Máté
Nem gondoltam, hogy 30 évesen újra itt:Bence természetesen a motort választotta:

Délben megérkeztek a vendégeink, a Huber család. Estére fiacskáink, és a kis Maya nagyon jól összebarátkoztak. Hétfőn délelőtt nagyszülős búcsú-kör következett, délután pedig a vörösvári fúvós zenekar lépett fel a rendezvénysátorban. Bencével megbeszéltük, hogy aznap csak a közönségben ülve zenélhet. De aztán odajött, hogy "Anya, egy bácsi felhívott zenélni! Mehetek??? Csak egy számra???" Miután felment a zenészek közé, egyből elfoglalta a zenekarvezető helyét, amit persze Jani "bácsi" vigyorogva fogadott, és adott neki egy másik széket. Az egy szám helyett persze a következő szünetig fent volt, figyelte mindig a fúvósokat, és csak akkor fújt ő is, amikor a trombitások. Nagyon ügyi volt, mi meg újra büszkék! Nagyon sok dicséretet kaptunk, és egyre többen mondják, hogy írassuk be őt zeneiskolába majd, és hogy a vérében van a zene! Érdekes, hogy mennyire szereti a zenélést, élmény neki minden lehetőség, ő keresi, ő akarja. Mégis: az újdonságoktól félős lelke azért még fel kell, hogy dolgozza a sok élményt. Az esküvő óta többször mondja, hogy ha nagy lesz, nem fog zenélni, csak most, ha kicsi! De nincs fél nap, mikor nem szólaltatna meg egy dobot/gitárt/furulyát, vagy énekelne valamit.

No és egy esti ráadás-kép: Bütyiék kádjában zajlott a pancsolás: