Bizony, ez most a legtalálóbb becenév Máténak, tessék csak megnézni ezt a fotót:
Nagy kópé! És közeledve a második szülinapjához, egyre önállóbb, egyre határozottabb elképzelésekkel rendelkezik, és egyre hisztisebb is, ha nem úgy történik valami.
Mindent megért a drágánk, és mindent el is tud magyarázni, persze legtöbbször a maga nyelvén. A "Papa", "Mama", "Baba", "azt!", "ott", "pipi", "NEM" a legtisztább szavak, de nagyon szépen mondja már a Bencét: "Be-te! vagy "Beeece" (sokszor a c-betű is stimmel), imádja szólongatni a dédit ("Didiii!"), és képes egy fél napot a tyúkól mellett állni, és nézni a pipiket odabent. Be is menne szívesen, ezt a dédinél még megengedjük, de otthon azért nagyobb a sár odabent, így azt szigorúan megtiltottam.
A köszönése még mindig: "BA!" De olyan hangosan és határozottan és sokszor egymás után, hogy nagyon édes olyankor!
Mindennek ellentmond! Ha mondok vagy kérek valamit: "NEM!!!!" a válasz!
Enni sokszor úgy eszik, hogy rámutat a falatra, hogy "azt!", és ha nem azt kapja, akkor nem eszi meg, és újra kéri, amit kinézett magának. Néhány hónapja büszkélkedtem, hogy ebéd után mondtam neki, hogy megyünk aludni. Ő bólogatott, majd betettem az ágyba, közöltem, hogy jó éjszakát, és ő elaludt. Hát ennek ma már nyoma sincs. Ha betesszük az ágyába, üvölt. Ott kell mellette ülni. Fél szemmel lesi, hogy ott vagyunk-e, és ha kimegyünk, úgy üvölt, mint akit nyúznak. Újabban (ha Bence nincs itthon nap közben), az ő ágyába fekszem be vele, az nagyon tetszik neki, magyaráz, simogatja Bence állatkáit, úgy kell csitítgatni, de végül ott örömmel és sírás nélkül elalszik. Itt az ideje átalakítani a rácsos ágyat... Bence is a 2. szülinapra kapta két évvel ezelőtt a nagyágyat, és első perctől kezdve imádta. Gyorsan szerzek leesésgátlót, és Máté is nagyágy-tulajdonos lehet.
Nagy kópé! És közeledve a második szülinapjához, egyre önállóbb, egyre határozottabb elképzelésekkel rendelkezik, és egyre hisztisebb is, ha nem úgy történik valami.Mindent megért a drágánk, és mindent el is tud magyarázni, persze legtöbbször a maga nyelvén. A "Papa", "Mama", "Baba", "azt!", "ott", "pipi", "NEM" a legtisztább szavak, de nagyon szépen mondja már a Bencét: "Be-te! vagy "Beeece" (sokszor a c-betű is stimmel), imádja szólongatni a dédit ("Didiii!"), és képes egy fél napot a tyúkól mellett állni, és nézni a pipiket odabent. Be is menne szívesen, ezt a dédinél még megengedjük, de otthon azért nagyobb a sár odabent, így azt szigorúan megtiltottam.
A köszönése még mindig: "BA!" De olyan hangosan és határozottan és sokszor egymás után, hogy nagyon édes olyankor!
Mindennek ellentmond! Ha mondok vagy kérek valamit: "NEM!!!!" a válasz!
Enni sokszor úgy eszik, hogy rámutat a falatra, hogy "azt!", és ha nem azt kapja, akkor nem eszi meg, és újra kéri, amit kinézett magának. Néhány hónapja büszkélkedtem, hogy ebéd után mondtam neki, hogy megyünk aludni. Ő bólogatott, majd betettem az ágyba, közöltem, hogy jó éjszakát, és ő elaludt. Hát ennek ma már nyoma sincs. Ha betesszük az ágyába, üvölt. Ott kell mellette ülni. Fél szemmel lesi, hogy ott vagyunk-e, és ha kimegyünk, úgy üvölt, mint akit nyúznak. Újabban (ha Bence nincs itthon nap közben), az ő ágyába fekszem be vele, az nagyon tetszik neki, magyaráz, simogatja Bence állatkáit, úgy kell csitítgatni, de végül ott örömmel és sírás nélkül elalszik. Itt az ideje átalakítani a rácsos ágyat... Bence is a 2. szülinapra kapta két évvel ezelőtt a nagyágyat, és első perctől kezdve imádta. Gyorsan szerzek leesésgátlót, és Máté is nagyágy-tulajdonos lehet.
Nem semmi a kis kópé! A szeme se áll jól! Vagyi egyáltalán nem látszik a huncutságtól. :))))))))))
VálaszTörlés