Máté 14 hónapos

Az előző hónapban nem írtam beszámolót, hiszen hétről hétre meséltem Mátéról. Most viszont mindenképpen szeretném összefoglalni a változásokat, fejlődéseket:

Kicsi Máténk járása rengeteget fejlődött. Most már nagyon magabiztos, csak akkor esik el, ha megbotlik valamiben. Már nem kell mindig kapaszkodnia a felálláshoz, és ha járás közben leguggol valamiért, szépen visszaegyenesedik utána, és megy tovább. Kedvenc túrája apuéknál: Zsolti műhelyéből hátramegy a raktárhelyiségekhez, fel a belső lépcsőn apu műhelyébe, ott a nagy teremben szaladgál, majd egyedül kimegy a szabadba, le a lejtős betonon, és újra apához be. A múlt héten ezt a kört 7-8-szor megcsináltuk.
A másik nagy fejlődés a kommunikáció. Ha már éhes, közli: "nyam-nyam-nyammm!". Ha hívni akar: "Je-je!" Ha oda szeretne adni valamit, nyújtja felém, és azt mondja: "Te!" (Tessék!) Az igent is hallani vélem: "i-te". Mutatni is elkezdett az ujjával, és közben hangos és határozott "O! O! O!" a hang.
Már tudja, hol a lámpa, az óra, a csillagok a gyerekszobában a falon. Ezek a kedvencei. Ha lát egy babát (tükörben, újságban, képen), mondja: "ba-ba". Ha meglátja Stéhli papát: "bpa-bpa" (majdnem baba de mégsem :-)
Evése még mindig érdekes: sokszor válogat. Ha épp nincs kedve joghurtot enni, felháborodva eszi azt meg. Ha viszont megmutatom neki a dinnyét, a szilvát (a kedvenceit), akkor nagy és mély bólogatásba kezd. Mutogat az asztalon lévő ételekre, hogy melyikből kér. Ebédre sokszor nagyobb adagokat eszik, mint Bence.
Éééés: elértük a 9 kilót kérem szépen! Azt hittem, egy éves korára simán meglesz. Hát, múlt szerdán volt pont 9000 gramm! És 80 cm.

*

Végül: itt van az ősz, itt van újra, ahogy a bacik is. Ez a hét ugyanis nem túl szerencsés nálunk: szombatra én lettem beteg (szokásos felsőlégúti minden-gyulladás), Bencének is folyt már az orra. Máténál ez vasárnap kezdődött, ma pedig már apának is fáj a torka... Bence javul, Máté nem romlik (kopp-kopp-kopp), anya stagnál... Hát ez van...