2010. július 16., péntek

Le merjem írni?

Le merjem írni? Kockáztatok: Bencénk immáron nappali szobatiszta lett! Reggel azonnal levesszük a pelenkát, és csak a déli és esti alváshoz kapja vissza. Azt is meg kellett magyarázni, hogy miért. Ugyanis már nem szívesen tűri azt. A nagy dolgokra az elmúlt napokban még követelte vissza a pelust, de most történt valami, mert tegnap óta szorgosan látogatja a fürdőszobát, felszereli a szűkítő ülőkét, és büszkén szól, ha mehetünk be hozzá! Elhiszitek, hogy itt tartunk végre? Mert én még nem merem! Büszkék vagyunk a mi nagyfiúcskánkra!

No és az új szava járása: "A kókuszdióját!" - amit én az aszta-pasztával, hűhával értelemezek azonosan. Azt mondta, hogy egy mesében hallotta, és nagyon tetszik neki.
Ha pedig már a beszédnél tartunk: még mindig nagyon hibás, de mindent meg tudunk érteni. Ha vendég jön hozzánk, neki viszont tolmácsolni kell. Sebaj! Hónapról hónapra tisztul egy-egy hang, csak ki kell várnunk a végét. Mindenesetre sokkal magabiztosabb már, és egyfolytában karattyol.
Ami most nagyon megható, ahogy megköszöni a dolgokat: "töszöjöd"! - mondja szorgosan!
(Még mindig legtöbbször az egyes szám 2. személyt használja saját magára is. :-)

No most pedig elmegyünk egy kis időre pihenni. Vasárnap, ha minden és mindenki úgy akarja, elfoglalhatunk egy cserkeszőlői házikót, és nagyon bízom benne, hogy vissza sem jövünk onnan egy hétig.

Addig is mindenkinek szép nyarat!
Puszi Stéhliék

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése