2010. április 6., kedd

Bence első fellépése

... hol is tartottam? Hát természetesen ott, hogy húsvét hétfő estéjén Bencét elvittük Stéhli mamával a nyugdíjas bálba, hogy meghallgassuk Gyurkát a Pilischer Sramli zenekarral. Apa ezalatt Mátéra vigyázott otthon, hiszen ő fél hétkor már fürdeni szeretne, majd vacsi után szundizni hamar. Először csak az asztalokhoz ültünk le és onnan pupuzott Bence (hiszen vadászkürt nélkül sehova se szabad menni, ha fúvós zenéről van szó). A szünetben aztán a színpad mellé telepedtünk át, hiszen onnan minden kulisszatitkot láthatott Bence. A lépcsőn ülve muzsikált, amit egyre jobban élvezett. Ezután következett a tombola. Ekkor a műsorvezető bácsi egyszer csak ott termett nálunk és közölte, hogy Bence lesz a számhúzó. Hát, mondanom sem kell, hogy örültem neki, tekintve, hogy annyi tombola volt, mint az ovis bálon (szóval rengeteg!). Utólag viszont rájöttem, hogy Bence ezt nem is bírta volna ki máshogy. Egyre jobban belelkesedett, hogy húzhat a cetlikből. A végére már szaladgált, integetett, a kövön forogva rosszalkodott és nagyokat nevetett. Itt történhetett meg az, hogy hirtelen már otthon érezte magát és cseppet sem volt szégyenlős. Mikor a zenekar újra rázendített, teljes átéléssel muzsikált a színpad szélén. Ekkor megkérdeztem tőle, hogy van-e kedve Gyurka mellé odaállni. Először nemet mondott. Rá is akartam hagyni a dolgot, de még lelkesebb lett a következő számnál. Ekkor újra mondtam neki, hogy ha van kedve, nyugodtan menjen oda. Nem is válaszolt, hanem azonnal felment a színpadra, és a zenekar teljes értékű tagja lett! Több mint 3/4 órán át muzsikált: fújta, amikor a nagyok, szünetet tartott amikor a trombitások, ütötte a ritmust a lábával. Gyurkával, Laurával és mamával nem győztünk csodálkozni, hogy mennyire élvezi és milyen ügyes. Hatalmas tapsot kapott a teltházas közönségtől és nagy sikerük volt. A zenekar egyébként fantasztikusan játszott, egy fals hangot nem hallottam tőlük és a színvonal felért a legjobbakéval. Látszott rajta a boldogság és a büszkeség. A büszkeségtől pedig én is dagadtam! Korábban mi tagadás megvolt a véleményem a zenész életről, de most már belátok a kulisszák mögé: tudom, hogy mennyi gyakorlással jár mindez és hogy milyen jó közösség egy zenekar.

Ki tudja, megmarad-e ez a lelkesedés Bence nagykorára. Mi nem fogunk erőltetni semmit. De tény: vihetem őt Halász Judit koncertre, Játszóhajóra... mindez fel sem ér egy olyan élménnyel, ahol fúvós zenét hallhat, sőt játszhat! Ha szeretné majd, mi támogatni fogjuk ebben!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése