Tavaszodik!

Végre! Már annyira, de annyira vártam! Mert a tél hosszú és hideg volt! És túl sok időt töltöttünk a lakásban, és korán lett sötét, és egyébként is: nem hiába vagyok tavaszi lyány (na jó, asszony): a tavasz a kedvencem minden évszak közül. Időnként olyan erőt kapok mindenhez, amire nem is számítok! Ha süt a nap vagy 10 fok fölötti a hőmérséklet, minden könnyebb!

Erre varrjatok gombot! A kis "Talmácsi" is ott virít középen Bence és a szomszéd kisfiú mellett!

A gyerekek is hihetetlenül sok mindent elkezdtek "művelni". Nem is tudom, sikerül-e mindezt egy csokorba gyűjteni: Bámulatos, hogy Bence hogy szippantja be az információkat. Kezdődik ugyanis a "Kérdezz! Felelek!": "Aja! Miez?" "Mi van benne?" "Kiezé?" (=Kié ez? :-) Minden érdekli, rá akar jönni a logikára a dolgok kapcsán. Éppen csak a miért? kérdés hiányzik a sorból, de szerintem hamarosan eljutunk odáig is. Most, hogy már mindent el tud mondani, élmény vele beszélgetni! Igyekszem szép válaszokra is tanítani: "Értem!", "Ízletes" - ezek a kedvenceim a szájából. Ma ízlett neki az ebéd, és közölte: "Hm... Ez didom vót! Húúú, tele dadok! Elég vót!" Tegnap csuklottam este jó nagyokat. Az elsőnél nagyon megijedt, hogy mi történik velem. Rám nézett aggódva: "Dól dagy, aja?" Ma pedig viccelődtem, hogy én is beülök a kiskádba. Azt hitte először, hogy komolyan gondolom, aztán mondtam, hogy ez csak vicc. Ismeri a kifejezést, mert ha nagyokat nevet valamin, közli, hogy "diccesz". De most megkérdezte, hogy mi az, hogy vicces. Olyan jó, hogy már beszélgetünk! Más, ha egy pici már egy évesen krattyol, nálunk ez csak most kezdődik, és úgy élvezzük! Várjuk a nyuszit!

Máté is rájött, hogy a világ hihetetlenül izgalmas! A gyerekszoba a kedvence: színes és nagy! Mindenhova elgurul, majd mikor már csak egy kicsi hiányzik a célhoz, kúszik előre párat. Sőt! Már egy-egy másodpercre sikerült négykézlábra állnia. (Eddig ezt nem sikerült kiviteleznie, mert ahogy felemelte a fenekét, letette a fejét.) Ő maga is meglepődött az új pozíción, olyannyira, hogy gyorsan vissza is pottyantotta a popsiját. De néha beteszünk a pocakja alá egy labdát, vagy a kismackót, hogy gyakoroljon! No és a kinti világ! Hűűű! Az ám a szuper hely! Ül már a babakocsiban, és csak kíváncsiskodik! Jajjaj! Már veszélyben is van az udvaron altatás, hiszen miért feküdjön, mikor sokkal érdekesebb derékszögben! Sőt! A háromkerekűn, mint látjátok istenien érezte magát!

És bár hosszú már ez a beszámoló, de elmesélem, micsoda új rendszer van nálunk úgy egy hete: Máté nem evett ugye jól, és a védőnő tanácsára változtattam. Nincs cumisüveg, nincs tápszer napközben. Uzsonnára előre hoztuk a tejpépet, vacsira jön még egy főzi. Ennek következtében az ébredés változó (volt éjjel fél 2, 3, 5, most fél 7), ekkor flaskázunk. Tízórai üveges gyümi, ebéd főzi husival, utána az említett uzsi majd vacsi 7 körül. Minden evés után megkínáljuk vízzel a kedvenc görbe szájú itatópoharából. Felcsillan a szeme, ha meglátja, de nem azért, mert annyira szomjas (csak néhány kortyot nyel), hanem mert megkaparinthatja két kézzel, és gurgulázhat vele, fújhat bele a vízbe. Délután fél 4-től rendszerint ébren van estig, így 8-kor kidől.

Bencénél pedig a tévémaci után fogmosás és mese következik, rövid időhúzás után (persze az ő részéről) esti ima, majd lámpaoltás 9-kor!!!! Végre! Igen ám! De reggel 6-kor megjelenik nálunk, hogy "Jójeggejt apa! Jójeggejt aja!". Hát, valamit valamiért. De úgyis mindjárt óraállítás! ;-)