Tegnap láttam, hogy Bence próbálgatja a bukfencezést. Majdnem sikerült is neki egyedül. Gondoltam megmutatom neki hogyan kell. Mikor nekikészültem, már éreztem, hogy ezt nem kéne! Ami 15 évvel ezelőtt olyan könnyű és természetes volt, az most felettébb félelmetes pozíciónak bizonyult. Mindenesetre nekirugaszkodtam és egy meglehetősen esetlen átfordulás után már éreztem, hogy ezt ma nem kellett volna. Ma reggelre pedig bebizonyosodott: a bukfencet hagyjuk a gyerekekre! Alig tudom mozgatni a nyakam! Megrándult!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése