... KORCSOLYÁZÁS!
- Avagy sírjak, vagy nevessek? -
Csak várjuk, csak várjuk, hogy befagyjanak a tavak Vörösváron, de hiába! Éppen ezért ma délelőtt elmentünk Tátra, ahova apa és Gyurka jégkorongozni szoktak menni. Napközben ugyanis bárki korizhat a műjégen.
Kíváncsian vártuk, mit fog szólni hozzá Bence, hiszen tavaly még csak kétélű felcsatolhatóssal próbálkoztunk. Nagyon örült a korinak a fa alatt, de élesben persze mégiscsak más volt! Volt sok-sok hoppá, és még több információ, amit próbált apa tudatosítani benne: hogy kell esni, hogy kell a lábacskákat rakni, előre is kéne dőlni, és hajtani is kellene néha. Ennek (bár a képek nem adják vissza) pici kétségbeesés lett a vége. Így taktikát váltva csak köröztünk csendesen és sokat dícsértük, ha ügyesen csúszott közöttünk. És bizony a végére már nagyon jól ment neki!
Sőt! Anyának is! Idén ugyanis nem volt mentség, és fel kellett csatolnom a korit, ami még egyszer sem kopott el, mióta megkaptam! Szóval nem vagyok egy fenegyerek! Vicces is volt, hogy én tanítom a fiamat korizni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése