Irrrrgumm-burrrrrgummm!

A mi tündérszép és végtelenül türelmes pici babánk úgy látszik, hogy kezd rájönni arra, hogy vannak sokkal izgalmasabb dolgok is az életben, mint az evés. Éppen ezért kár erre napi 9-8-7-6 órát pazarolni, ahogy azt az elmúlt három hónapban tettük. Így már csak napi hatszor éhes Máté, és ami hatalmas változás: szeretné mihamarabb letudni a kört. Ez azt jelenti, hogy amíg eddig hajlandó volt kb. 20 percet szopizni, utána pedig megvárni a pótlás elkészítését és bepuszilni azt (még 20 perc), most összesen úgy negyed órát hajlandó hamizni. Cakk-pakk. Bevallom, erre nem számítottam! Azt hittem, hogy egyszer csak el fog fogyni az amúgy is kevés tejecském, és ez fogja hozni a gondokat. De most itt ez a pici fiú, aki egy idő után kiköp, sztrájkol, és bár éhes marad, NEM AKARJA folytatni a szopit. Most légy okos anya! Az elmúlt napokban kísérleteztem több verzióval is, mint pl: pótlás cumisüveggel (fúúúj, mi ez???), fecskendővel (no de fél decit???). Talán-talán most az a megoldás, hogy azonnal "felflaskázom" magam, és egy idő után észrevétlenül megnyitom a csapot. És így egy szuszra hajlandó az esetek többségében megenni egy normális mennyiséget. Aztán hogy majd hogy fog hatni a tejecskémre az, hogy lényegesen kevesebb időt van rajtam a pici, majd meglátjuk. Én most annak is örülök, hogy talán így eszik. Mert volt itt zokogás nála és nálam is, de remélem így menni fog ez még, legalább míg nem jön a gyümi meg a főzi! Tessék nekünk szurkolni!