Nagyon érdekes megfigyelni, hogy kezd el mostanában ragaszkodni. Mondhatnám, hogy hozzánk, de engem nem igen hiányol, hiszen mindig itt vagyok. De Apa! Apa más!!! Apa nincs itt nap közben, és Bence mostanság Apát akarja! Főleg a déli altatáskor.
Az "Apamánia" tünetei a következők: Hmmm... Megettük a finom ebédet, jöhet egy kis szaladgálás, míg anya is befejezi a magáét. Ezután indulok a tiszta pelusért. Ez az első jel! Mindjárt alszik Bence, de hol van Apa??? Hangos "papa?papa?papaaa?"-zás következik. Ilyenkor anya mindig ugyanazt mondja: "Niiincs itthon apa! Dolgozik! Javítja a gépeket a csavarhúzóval! De nemsokára megérkezik! Ha szépen alszol!" - No ez megnyugtatja úgy öt másodpercig, aztán kezdődik előlröl a papa?papa?papázás, miközben mutogat a lépcső felé, hogy apa most nincs itt! Ekkor újra magyarázok, újra elvigyordva megnyugszik, majd megint.... Így megy ez pelusozás alatt, aztán az ágyikóban, mígnem ki nem megyek, hogy most már aztán letenni a bucit, és alukálni, akkor jön majd apa is haza! És ha egyszer hazaér, akkor nem ereszti! Ha a lépcső felé közelít, már szorítja a nadrágját, hogy el nem menjen! Hát ilyenek az én pasijaim! :-)


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése